A terhesség ideje alatt gyakran jelentkezhet vashiány és vérszegénység, aminek megelőzése az anya és a születendő gyermek egészsége szempontjából is kritikus fontosságú. A vaspótlás egyszerű és praktikus megoldásnak tűnhet, azonban mégsem ajánlott mindenki számára, mivel veszélyeket is rejt magában. Ebben a cikkben részletesen elmagyarázzuk a témával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.

Miért gyakoribb nőknél a vashiány és a vérszegénység?

Másodpercenként több millió vörösvértestet állítunk elő, amik biztosítják az oxigén szállítását a vérünkben. Ez a folyamat rengeteg vasat igényel, és a szervezetünk főleg az idős vörösvértestek újrahasznosításából fedezi a szükséges vas ~90%-át.(1) A legnagyobb vasraktárunk nem más, mint a vérünkben található vörösvértestjeink, pontosabban a bennük található vastartalmú hemoglobin.

A többlet vasat nem tudjuk könnyen kiüríteni, csak a beérkező vas felszívódását vagyunk képesek némileg szabályozni. A túlzott vasbevitel ezért idővel akár mérgezéshez is vezethet,(2) ha azonban elégtelen a bevitel, és nagy a vérveszteség, akkor könnyedén kialakulhat a hiánya.

Mivel a fiatal nők a menstruációjuk során elég sok vért, és ezáltal jelentős mennyiségű vasat is veszítenek havi rendszerességgel, jóval gyakoribb náluk a vashiány, mint a hasonló korú férfiaknál.(3) Ennek kompenzálására több mint kétszer annyi vasra lenne szükségük, de erre kevesen ügyelnek.

A terhesség tovább fokozza a vasszükségletet, mivel még a születendő gyermek számára is elegendő mennyiséget kell biztosítani, ami kb. 1000 mg extra vasat jelent összesen.(4) A termékeny nők jelentős részének nincs ekkora vasraktára, így nem meglepő, hogy a terhesség ideje alatt gyakori a vashiány és a vérszegénység.(5)

A terhességgel járó fiziológiás vérszegénység

A terhesség során jelentkezik egyfajta fiziológiás vérszegénység, ami feltételezhetően megkönnyíti az oxigén és a tápanyagok áramlását a méhlepény és a magzat számára, de ez még nem jelent valódi problémát.(6)

Körülbelül a terhesség hatodik hetétől kezdődően a vérplazma térfogata megnő, és a maximális értéket a terhesség 24. hetében éri el. A plazma térfogata ilyenkor akár 45%-kal is nagyobb lehet, mint a terhesség kezdeti szakaszában.(6)

A csökkent hemoglobinszint, másnéven vérszegénység tehát bizonyos fokig egy természetes reakciónak számít a terhesség ideje alatt, ami szinte mindenkinél jelentkezik és előnyös a magzat fejlődése szempontjából.

A túl magas hemoglobinszint, aminek oka lehet ennek a természetes fiziológiás reakciónak a hiánya vagy a túlzott vasbevitel, a vérszegénységhez hasonlóan problémákhoz vezethet, mivel megnehezíti a tápanyagok eljuttatását a méhlepénybe.(7)

A vashiányos vérszegénység gyakorisága

A vashiány a leggyakoribb mikrotápanyaghiány a világon, ami több milliárd embert érint. Szerencsére a fejlettebb országokban a tápanyagdúsabb étrend hatására ritkábban fordul elő, azonban a már említett okokból kifolyólag a vizsgált populációtól függően a terhes nők 25-50%-át is érintheti.(5,8,9,10)

A WHO definíciója alapján vérszegénységről akkor beszélhetünk a terhesség során, ha a hemoglobinszint 11 g/dl alatti, közepesen súlyos vérszegénységről akkor, ha 7-9,9 g/dl közötti, súlyos vérszegénységről pedig abban az esetben, ha 7 g/dl alatti. (11) Fontos, hogy a vérszegénységet nem csak vashiány, hanem egyéb mikrotápanyaghiányok, például a B9-vitamin vagy a B12-vitamin hiánya is okozhatja.(12) A pontos diagnózishoz több markert szükséges vizsgálni. 

A terhesség alatti vashiány és vérszegénység súlyos következményekkel jár mind az anya, mind a születendő gyermek számára, így a megelőzése és megfelelő kezelése is rendkívül fontos.(13)

Felmérések alapján az európai országokban a menstruáló nők 40-55%-ának vannak alacsony vasraktárai (amikor a szérum ferritin <30 mcg/L), a vashiány előfordulása 10-32% (ferritin <12-15 mcg/L), míg a vashiányos vérszegénységé 2-5% attól függően, hogy milyen határértékek alapján állapítják meg.(5)

A kontrollált vizsgálatok alapján azoknak a nőknek, akik nem pótoltak vasat a terhességük során, a harmadik trimeszter végére 28-85%-a lett vashiányos, és 21-35%-ra nőtt a vashiányos vérszegénység előfordulása.(5) Ez azt mutatja, hogy a terhesség végére sokaknál teljesen kimerülnek a vasraktárak.

A vashiány és a vérszegénység diagnózisa

A vashiány megállapítására különböző markerek szolgálnak. Minél többet elvégez valaki, annál pontosabb képet kaphat a vasellátottságáról.  

Hemoglobin

A vashiány diagnosztizálására gyakran az általános vérképet és hemoglobinszintet használják, amiből azonban csak a vérszegénység látható. A teszt előnye, hogy olcsó és könnyen elérhető, de önmagában a vashiány sajnos nem derül ki belőle.

A vas beépülése a hemoglobinba kiemelten fontos folyamat, így a vérszegénység a vashiány végső stádiuma, amikor már nagyon súlyos a probléma. A hemoglobinszintből nem deríthető ki az enyhébb vashiány, pedig szöveti szinten ilyenkor már negatív hatások jelentkezhetnek és a születendő gyermek fejlődése is sérülhet.(14)

A vashiány mellett ráadásul számos egyéb dolog is okozhat alacsony hemoglobinszintet, például egyéb betegségek vagy a már korábban említett tápanyaghiányok.(12,15)

Ferritin

A ferritin egy raktározott formája a vasnak, és ennek a szintjéből állapítható meg legpontosabban a szervezet vasraktárának mértéke. Ha a ferritin szintje alacsony, az azt mutatja, hogy nincsen elegendő raktározott vas, ami idővel vashiányhoz vezethet.

A ferritinszint mérése sem tökéletes, mivel krónikus gyulladásos állapotok esetén vagy fertőzések hatására a szervezet megpróbálja elzárni a vasat, amitől a ferritin szintje jelentősen megnőhet. Ennek kiszűrésére egy gyulladásmarkerrel pl. a CRP-vel együtt szükséges vizsgálni.(16)

A hemoglobin- és ferritinszintből együttesen már viszonylag jól megállapítható a vashiány és a vérszegénység mértéke. Ahhoz, hogy a terhesség alatt ne jelentkezzen vashiány, több mint 500 mg raktározott vas szükséges, ami kb. ~70 mcg/L-nyi ferritinszintnek felel meg.(17)

Transzferrin és a teljes vaskötő kapacitás

A transzferrin a vas szállításáért felelős: amikor túl kevés a rendelkezésre álló vas, a szervezet több transzferrint termel, így esetében a magasabb szint jelzi a vashiányt.(18)

A transzferrin szintje közvetlenül is mérhető, de alternatív megoldásként a teljes vaskötő kapacitás meghatározását is lehet alkalmazni, ami azt mutatja meg, hogy a szérumban jelen lévő transzferrin mennyi vasat képes megkötni.(19)

Vashiány esetén a teljes vaskötő kapacitás és a transzferrin szintje is emelkedett, míg bizonyos gyulladásos betegségek vagy tápanyaghiányok csökkenthetik a szintjüket. 

Szérum vas

A vérben található szabad vas mennyisége, amit a transzferrin szállít. A túl alacsony szintje vashiányra utalhat, azonban a szintjét jelentősen befolyásolja a közelmúltban történt vasfogyasztás, így nem érdemes rá hagyatkozni, a vashiány megállapítására alkalmatlan.(20)   

Transzferrin szaturáció

Azt mutatja meg, hogy a transzferrin fehérjék hány százaléka van telítve vassal. A szérum vas és a teljes vaskötő kapacitás hányadosából számolják ki, ami normál esetben 30% körül mozog.(21) 

A szérum vas koncentrációja a vashiány korai szakaszában csökken, ezáltal a transzferrin szaturáció értéke is alacsonyabb lesz. A vashiány későbbi szakaszában a transzferrin koncentrációja nő, hogy optimalizálja a vasmegkötő kapacitást a szállításhoz, ami azonban még alacsonyabb transzferrin szaturációt eredményez.

Az alacsony transzferrin szaturáció tehát szintén egy hasznos érték, ami segíthet beazonosítani a vashiányt.

A terhességi vashiány következményei

Egyértelmű, hogy a terhességi vashiány, és főleg a vashiányos vérszegénység sok egészségügyi problémával áll összefüggésben. Az anya könnyebben megbetegedhet, a gyermek alacsony testsúllyal születhet, és fokozódhat a koraszülés kockázata.(22)

Szerencsére enyhe vashiány esetén a szervezet előnyben részesíti a magzatot, így a születendő gyermek általában védett a vashiány káros következményeitől.(23) 

Súlyos vashiányos állapot esetén azonban a hiány már a méhlepényben is jelentkezhet, ami negatív rövid- és hosszútávú következményekkel járhat a magzatra és a gyermek későbbi fejlődésére nézve. Egyéb kockázati tényezők szintén előidézhetik a csökkent vasszállítást a magzat számára, mint például a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a dohányzás vagy az ikerterhesség.(24,25,26)

Mivel a vas nagyon fontos az energiatermeléshez, és szükséges a megfelelő idegrendszeri fejlődéshez, az anya súlyos vashiánya befolyásolhatja a születendő gyermek agyi és idegrendszeri fejlődését. Az olyan kognitív képességek, mint például a memória, súlyos vashiány következtében csökkenhetnek. (27,28,29)  

Azoknál a gyermekeknél, akik magzatként nem jutottak elegendő vashoz, jóval nagyobb eséllyel alakulhat ki vashiány. Mivel az anyatej vastartalma nagyon alacsony, a szoptatás ideje alatt csak a magzatként felhalmozott vasraktárra tudnak hagyatkozni.(30)

A kisgyermekkori vashiány szintén csökkentheti számos kognitív képesség fejlődését és fokozott szociális diszfunkcióval jár, továbbá a későbbiekben fokozhatja a szorongás és a depresszió kialakulását.(31,32.33)

Hogyan előzhető meg a vashiány étrend által?

Ahhoz, hogy ne alakulhasson ki vashiány a terhesség alatt, a vasraktárakat már jóval előtte fel kell tölteni. Ezt elsősorban az étrendünk által tudjuk biztosítani, illetve azzal, hogy kerüljük a gyakori véradást.

A húsban és halakban található hem-vas felszívódása sokkal jobb, mint a növényekben található vasnak,(34) és még a növényekben található vas is jobban hasznosul, ha állati fehérjével együtt fogyasztjuk.(35,36) Aki nem vegetáriánus vagy vegán, és gyermekvállalásban gondolkozik, annak érdemes rendszeresen fogyasztania ezeket az ételeket a vasellátottság javítása céljából.

A növényi vas felszívódása nem túl magas, de a citrusfélék és a C-vitamin jelentősen fokozzák azt.(37) Ezzel szemben a kalciumdús ételek,(38) a teljes gabonákban, hüvelyesekben, magokban, teában, kávéban és a zöldségekben található polifenolok és “antitápanyagok” jelentősen csökkenthetik a felszívódás mértékét.(39,40)

Bizonyos gyógyszerek, mint például a reflux esetén alkalmazott protonpumpa-gátlók szintén akadályozzák a vas hasznosulását.(41)

A teát, kávét, és a kalciumban dús ételeket érdemes tehát időben elkülöníteni a vasban gazdag forrásoktól, a növényi ételek mellé pedig C-vitaminban gazdag ételeket fogyasztani, vagy C-vitamint pótolni. A gabonák, hüvelyesek áztatása, csíráztatása, fermentálása és alapos hőkezelése által jelentősen csökken a fitátsav és egyéb antitápanyagok szintje, így több vas hasznosul belőlük.(42)

Aki vegetáriánus vagy vegán étrendet követ, annak különösen fontos odafigyelni a vasbevitelre, és alkalmazni ezeket a stratégiákat, mert esetükben jóval gyakoribb a vashiány.(43,44)

Mivel az ételek összességében csupán néhány mg vasat biztosítanak naponta, több hónapig is eltarthat, mire valaki feltölti a kiürült vasraktárait, így súlyos vashiány esetén nem érdemes kizárólag erre hagyatkozni, főleg nem terhesség ideje alatt.  

A laktoferrin pótlása

A terhességi laktoferrin pótlását több kutatásban is vizsgálták, és sikeresen fokozta a hemoglobin- és vasértékeket, gyakran jobban, mint maga a vaspótlás.(45)

További előnye, hogy a vaspótlással szemben egyáltalán nem okoz emésztőrendszeri panaszokat vagy egyéb kellemetlen mellékhatást. Egy másik részletes cikkünk már elérhető a témában, ami részletesen bemutatja a laktoferrinnel kapcsolatos eredményeket, így most ezt külön nem részletezzük.(46) Fontos ugyanakkor megemlíteni, hogy a laktoferrin önmagában nem tartalmaz vasat, ezért az étrendi stratégiákat is fontos mellette betartani.

A terhességi vaspótlás

Mivel a terhességi vashiány ennyi nőt érint, a vaspótlás kézenfekvő megoldásnak tűnhet mindenki számára. A vaspótlásnak azonban jól ismert mellékhatásai vannak, és a túl magas bevitel sok problémát is okozhat.

A nagy dózisú vaspótlás általában székrekedéssel és egyéb bélrendszeri mellékhatásokkal jár, beleértve a hányingert, hányást és a hasmenést, amelyek gyakorisága és súlyossága a felszabaduló elemi vas mennyiségétől függ.(47,48)

Az emésztőrendszeri panaszok jól ismert mellékhatásnak számítanak, de a vaspótlás ezeken kívül fokozhatja a gyulladást, potenciálisan a sejtek vagy a DNS oxidatív károsodásához vezethet, vagy akár tápanyagot szolgáltathat bizonyos kórokozók számára, ami elősegíti a szaporodásukat és negatív irányba változtathatja a bélflórát.(49)

Bár a súlyos vashiány csökkentheti a gyermekek kognitív fejlődését, a bizonyítékok alapján nem egyértelmű, hogy a vaspótlás segít-e korrigálni ezt: több áttekintésben sem ítélték jelentősnek a hatékonyságát ilyen téren.(27,28)

Egy 2015-ös összefoglaló alapján, a terhességi vaspótlás segít megelőzni a vashiány, a vérszegénység, és a vashiányos vérszegénység előfordulását az édesanyák körében szüléskor, azonban nincs jelentős hatással a koraszülés és a születési rendellenességek kockázatára, vagy a gyermekek testsúlyára.(50)

Egy újabb összefoglaló alapján a terhességi vaspótlásnak hasonló hatása volt normál vasszinttel rendelkező nőknél, segített megelőzni a vashiány kialakulását, és az itt beválogatott vizsgálatok alapján csökkentette az alacsony testsúllyal születés kockázatát, bár a kockázatokról és mellékhatásokról viszonylag kevés tanulmány számolt be részletesen.(51)

A terhességi vasellátottság és a hemoglobinszint esetében is egy, a legtöbb mikrotápanyagra jellemző U-alakú görbe figyelhető meg a kockázati tényezők szempontjából, amiben a túl alacsony és a túl magas szint is problémás.(52,53) A vas esetén különösen fontos megtalálni ezt az egészséges tartományt, mert jóval szűkebb, mint egyéb mikrotápanyagoknál; pótlása esetén ezért is érdemes rendszeresen ellenőrizni az értékeit.

Egy 2007-es randomizált vizsgálat rámutatott, hogy magasabb hemoglobinszint esetén a terhességi vaspótlás semmilyen előnnyel nem járt, ellenben fokozta a magas vérnyomást és több alacsony testsúlyú gyermek született a hatására.(54)  

A vaspótlás potenciális veszélyei és a vegyes eredmények miatt a legtöbb európai és amerikai egészségügyi és nőgyógyász szervezet nem ajánlja a terhesség ideje alatt minden nő számára,(55,56,57) csak abban az esetben, ha igazolt vashiány áll fent. Fontosnak tartják azonban a vashiány szűrését, amely során, ha a vashiány bebizonyosodik, egyetértenek abban, hogy a vaspótlásnak több előnye van, mint lehetséges káros hatása.

Vaspótlással kapcsolatos tanulmányok

A vashiányos vérszegénységben szenvedő betegeket a vasraktárak feltöltése és a hemoglobinszint normalizálása céljából fontos kezelni. Ez javítja az életminőséget, csökkenti a krónikus betegségek és a halálozás kockázatát, valamint javítja a terhességek kimenetelét.(58)

A vashiány kezelésére főként vas-szulfátot alkalmaznak, mivel olcsó, jó a biológiai hasznosulása és hatékonyan pótolja a vasraktárakat, ami segít megszüntetni a vérszegénységet. A probléma az vele, hogy rendkívül gyakran okoz emésztőrendszeri panaszokat, főleg székrekedést, de émelygés és hasmenés is sokszor jelentkezik. A kellemetlen mellékhatások miatt sokan kénytelenek abbahagyni a terápiát, olykor még azelőtt, hogy a vashiányuk rendeződhetne.(47)

Nincs teljes egyetértés abban, hogy mennyi vas-szulfátot érdemes alkalmazni a vashiány kezelésére, de mivel a szervezet csak limitált mennyiségű vasat képes hasznosítani, így a túl magas dózisoknak nincs előnye, ellenben a mellékhatásokat jelentősen fokozhatják.

Egy 2020-as kutatásból az derült ki, hogy ha vashiányos nők csak minden másnap pótolnak vasat, akkor közel kétszer annyi hasznosul belőle, mintha ugyanazt a dózist napi eloszlásban pótolnák.(59)

Ennek feltételezhető oka, hogy a szervezet érzékeli a nagy mennyiségű vas érkezését, és 24 órára lecsökkenti a felszívódását még vashiány esetén is.  

Egy randomizált vizsgálatban idős személyek esetén a napi 15 mg, 50 mg, és 150 mg elemi vas pótlása azonos mértékben növelte a hemoglobin szintjét, viszont az egyre magasabb dózisok egyre több mellékhatást okoztak.(60)

Egy összefoglaló alapján, az időszakos vaspótlás (heti 1, 2 vagy 3 alkalommal) hasonlóan hatékonyan növelte a hemoglobinszintet mint a napi szintű vaspótlás, és jóval kevesebb mellékhatást okozott terhes nők esetén.(61)

Érdemes lehet tehát kerülni a túl magas dózisokat, és kipróbálni az időszakos pótlást.

Több új generációs vaskészítmény is létezik, amiknek előnye, hogy jobb a hasznosulásuk és/vagy kevesebb mellékhatással járnak, mint a vas-szulfát. Pár hatóanyag röviden:

Egyéb ásványi anyagokhoz hasonlóan a vasra is igaz, hogy a szerves formák, például a vas-biszglicinát hasznosulása sokkal jobb. Egy randomizált vizsgálatban 25 mg vas-biszglicinát hasonlóan hatékony volt a vashiány megelőzésében, mint 50 mg vas-szulfát, és kevesebb emésztőrendszeri mellékhatást okozott.(62)

A sucrosomial® vas, egy olyan szabadalmaztatott hordozóanyag, ami által a vas el van zárva egy membránba, így a szabad vas nem érintkezik az emésztőrendszer falával. Az előnye szintén a jobb hasznosulás és a kevesebb emésztőrendszeri mellékhatás. Jóval kisebb dózisban is hatékonyabban fokozta a hemoglobinszintet, mint a hagyományos vas-szulfát.(63) Egyéb vizsgálatokban bizonyos krónikus betegek esetén hasonlóan fokozta a hemoglobinszintet, mint az intravénás vaspótlás.(64)

A ferric-maltol egy olyan vaskészítmény, amiben a vas egy cukorszármazékhoz kapcsolódik. Ez megkönnyíti a felszívódását, mivel kevesebb szabad-vas keletkezik, így csökken a szabadgyök-képződés, a jobb hasznosulás miatt pedig alacsonyabb dózis is elegendő belőle. Gyulladásos bélbetegségben szenvedő személyeken tesztelték, és hatékonyan növelte a hemoglobinszintet a placebohoz képest.(65)

A nátrium-feredetát egy vízben oldódó vaskészítmény, ami egy klinikai vizsgálatban a vas-szulfátnál hatékonyabban fokozta a hemoglobin szintjét, ráadásul jóval kevesebb mellékhatással.(66)

Intravénás vaspótlás

A hagyományos vaspótlás alternatívájaként szolgálhat még az intravénás pótlás. Előnye, hogy a hemoglobinszint jóval gyorsabban normalizálódik, és mivel kikerüli az emésztőrendszert, nem okoz emésztési panaszokat. A régi formuláknak több mellékhatása is volt, amik az újabb készítményeknél már jóval ritkábban fordulnak elő.(67,68) Az intravénás vaspótlás azonban még az orális vaspótláshoz képest is fokozhatja a fertőzések kockázatát.(69)

Végül pedig meg lehet említeni a nagyon súlyos esetekben alkalmazott vérátömlesztést, aminek sok kockázata lehet, így általában csak végső megoldásként használják.(70,71)

Összefoglaló

• A vashiány és a vashiányos vérszegénység a terhes nők jelentős részét érinti, amit fontos kezelni.
• A vérszegénységnek egyéb okai is lehetnek, nem feltétlenül jelent vashiányt.
• A terhesség alatti fiziológiás vérszegénység bizonyos mértékig természetes, és előnyös a magzat fejlődése szempontjából.
• Amennyiben valaki gyermekvállalást tervez, érdemes fokozottan ügyelni a vasbevitelre, hogy idejében feltölthesse a vasraktárait. Számos étrendi stratégia segíthet ebben.
• A laktoferrin pótlása egy hatékony és biztonságos módja a hemoglobin- és a vasszint növelésének, terhesség alatt is.
• A vaspótlást csak abban az esetben érdemes elkezdeni, ha beigazolódik a vashiány vagy a vashiányos vérszegénység. Az időszakos vagy alternatív napi pótlás hatékonyabb, és segíthet csökkenteni a mellékhatásokat is.
• A nagy dózisok nem feltétlenül hatásosabbak, azonban jóval több mellékhatással járhatnak.