A metabolikus szindróma, a kettes típusú cukorbetegség és a velük járó inzulinrezisztencia előfordulása sajnos rohamosan nő az egész világon. Ennek oka főleg a modern életmódunkban keresendő: a cirkadián ritmusunk mellett a legnagyobb változás a táplálkozásunkban történt az elmúlt évtizedekben. Az iparilag előállított élelmiszerek elterjedésével nem csak a kalóriabevitelünk nőtt jelentősen, de ezzel egyidőben számos fontos mikrotápanyagból kevesebbhez jutunk.  Ilyen többek között a magnézium is, ami egyéb tényezők mellett elősegíti a vércukorszint szabályozását, hiszen számtalan olyan enzimhez szükséges, amik a szénhidrátanyagcsere fontos lépéseit irányítják. (1) Hiánya esetén a vércukorszint nő, az inzulinérzékenység pedig csökken, emellett a szorongást és a stresszt is fokozza, amik aztán rontják az alvást - a jó alvás pedig az egyik legfontosabb tényező az egészséges vércukorértékek és jó inzulinérzékenység megőrzése szempontjából. Sajnos a stressz mellett a kettes típusú cukorbetegség is fokozza a magnézium kiürülését a szervezetből, súlyosbítva ezt az ördögi kört, de a jó hír, hogy van rá megoldás. (2,3) 

A magnéziumhiány és a 2-es típusú cukorbetegség kapcsolata  

A fejlett országok lakosainak körülbelül 10%-a kettes típusú cukorbeteg, az elégtelen magnéziumfogyasztás azonban ennél is jóval gyakoribb, a túlsúlyos személyek akár 75%-át érintheti. (4,5) A természetes ételek magnéziumtartalma is jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben, így akinek az étrendje sok feldolgozott ételt tartalmaz, esélye sincs, hogy kiegészítés nélkül elegendő magnéziumhoz jusson. (6) 

Megfigyeléses tanulmányok alapján a magnéziumhiány jelentősen fokozza a cukorbetegség kockázatát. Egy 2020-as metaanalízis eredménye, hogy magasabb magnéziumfogyasztás esetén 22%-kal csökken a 2-es típusú cukorbetegség kockázata. (7) 

Egy régebbi metaanalízisben minden extra 100 mg elemi magnézium 15%-kal csökkentette a cukorbetegség kockázatát, míg egy másikban a magas magnéziumbevitel 23%-kal kisebb kockázatot eredményezett azokhoz képest, akik a legalacsonyabb mennyiségben fogyasztották. (8,9) 

A magnézium hatásai az inzulinérzékenységre klinikai vizsgálatokban 

Lehetséges volna, hogy a magasabb étrendi magnéziumbevitel pusztán azért ilyen védő hatású a 2-es típusú cukorbetegséggel szemben, mert akik több magnéziumot fogyasztanak, azok egészségesebben táplálkoznak? A klinikai vizsgálatok egyértelműen igazolják, hogy a magnézium pótlása önmagában is jelentős mértékben javítja azokat az értékeket, amik leginkább befolyásolják a vércukorszint szabályozását. Persze a magnézium kiegészítésének hatásai gyakran eltérő eredményekhez vezetnek, mert sok esetben kevésbé jól hasznosuló formákat használnak, vagy épp nem veszik figyelembe a résztvevők kiindulási magnéziumszintjét. Azoknál a személyeknél, akik már a vizsgálatot megelőzően is elegendő magnéziumot fogyasztottak, vagy olyan esetekben, ahol a kísérlet során a rosszul hasznosuló magnézium-oxidot használták, a pótlás kevésbé volt hatásos, mint azoknál a magnéziumhiányban szenvedőknél, akik a megfelelő formákban kapták a szükséges dózist. 

Egy 2017-es metaanalízis 12 olyan vizsgálat eredményeit összegezte, ahol a magnézium kiegészítésének hatásait vizsgálták a vércukorértékek és az inzulinrezisztencia szempontjából. (10) A 12 vizsgálatból 8-ban a magnézium kiegészítése jelentősen csökkentette az éhomi vércukorszintet, 5 vizsgálatban pedig az inzulinszintet is. További 7 vizsgálatban az inzulinrezisztencia meghatározására alkalmazott HOMA-IR értékén is sokat javított. Napi 50 mg elementális magnézium átlagosan 3-5%-os javulást eredményezett a vércukorértékek és az inzulinérzékenység szempontjából. Összességében tehát megállapították, hogy a magnézium kiegészítése egyaránt hatékony a vércukorértékek és az inzulinérzékenység javításának szempontjából, még azokban az esetekben is, amikor a rosszul hasznosuló magnézium-oxid formában használták.  

Egy 2019-es randomizált vizsgálatban, amit a fenti metaanalízis megjelenése után publikáltak, ennél is biztatóbb eredmény született a magnézium pótlásáról. (11) A résztvevőket két csoportra osztották és mindkét csoport tagjait azonos étrendi javaslatokkal látták el, amin felül a résztvevők fele napi 250 mg elemi magnéziumot is kapott jól hasznosuló formákból. A magnéziumpótlás ebben a vizsgálatban az inzulinszint mellett egy fontos biomarker, a Hba1C szintjét is csökkentette, illetve a már említett inzulinrezisztenciát mérő HOMA-IR szintjében is jelentős javulást eredményezett. 

A kutatások alapján kijelenthető, hogy a magnéziumhiány sok egyéb probléma mellett az egyik fő oka lehet az inzulinrezisztenciának és a rossz vércukorszint szabályozásnak. A megfelelő formában történő kiegészítése hatékonyan megszünteti a hiányállapotot és javítja a vércukor- és inzulinértékeket.