A B3-vitamin nagyon fontos a szervezetünk számára, de ahogy a mondás tartja: jóból is megárt a sok. Egy új kutatás egy eddig ismeretlen összefüggést talált a magasabb B3-vitamin-bevitel és a szív- és érrendszeri betegségek kialakulása között, ami megerősíti azt, hogy a pótlása hosszú távon problémás lehet.

A szükséglet és a bevitel alakulása

A B3-vitamin különböző formái sok természetes ételben megtalálhatóak, és a triptofán aminosavból mi magunk is elő tudjuk állítani. Régen az ételek limitált elérhetősége miatt gyakran előfordult a B3-vitamin hiánya olyan területeken, ahol főleg kukoricát vagy más finomított gabonákat fogyasztottak, ami idővel a pellagra nevű hiánybetegséghez vezetett.

Miután az emberek elkezdtek több húst és állati terméket fogyasztani, illetve bizonyos országokban még B3-vitaminnal is dúsították a fehér lisztet, a B3-vitamin hiánya és a pellagra gyakorlatilag megszűnt. A nyugati országokban manapság jóval több B3-at fogyasztanak a szükségesnél.

A B3-vitamin szükségletet niacin ekvivalensekben adják meg, mivel számos formája van (niacin, niacinamid, NR, NMN, IHN) és a triptofán aminosav miatt az étrendi fehérjebevitel is beleszámít. Egy felnőtt szükséglete csupán ~10-15 mg niacin ekvivalens naponta,(1,2) márpedig a legtöbb európai és észak-amerikai országban átlagosan ennek 2-3-szorosát fogyasztják.(1,3)

Ebből is látható, hogy a napi szükséglet eléréséhez B3-vitamint szinte senkinek sem kell pótolnia, hacsak nem valami olyan speciális étrendet követ, ami se elég fehérjét, se B3-vitamin-származékokat nem tartalmaz.

Persze ha nem lenne hátránya a magasabb B3-vitamin-bevitelnek, akkor a pótlása így is jó ötletnek tűnhetne, azonban több kutatás alapján ez potenciális veszélyeket rejt magában. Ezek némelyikéről már írtunk korábban, például szerepe lehet autoimmun és egyéb krónikus betegségek kialakulásában,(4) míg egy nemrég publikált szakcikk alapján a túl magas bevitele esetén megnő egy olyan melléktermék szintje a vérben, ami károsítja az érfalat, ezáltal jelentősen fokozhatja a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.

Az új kutatás eredménye

Ebben az új tanulmányban(5) nem a B3-vitamin és a szív- és érrendszeri kockázat kapcsolatát vizsgálták, hanem olyan anyagcseretermékeket kerestek a vérben, amik segítségével egyéb rizikófaktorokat azonosíthattak a már jól ismert kockázati tényezőkön kívül.

A kutatók abból indultak ki, hogy a vérnyomás, koleszterin és vércukorszint beállítása még nem szünteti meg teljesen a szív- és érrendszeri eseményeket, így biztosan egyéb, máig feltáratlan okai is vannak. Ezeket próbálták felderíteni ezzel az új kutatási módszerrel.

A kutatók egy 4PY nevű anyagot találtak, amiről kiderítették, hogy a túlzott B3-vitamin-bevitel miatt halmozódik fel a vérben. Miután a résztvevőket a 4PY-szintjük alapján 4 csoportra osztották, kiderült, hogy azoknak, akik a legmagasabb kategóriába tartoztak, kétszer magasabb volt a szívroham, stroke és egyéb súlyos szív- és érrendszeri kockázatuk.

Ezt az anyagot a vesék távolítják el, de magas bevitel esetén még egészséges vesefunkcióval rendelkező személyeknél is felhalmozódik a vérben, hiszen még ilyen esetekben is 65%-kal növelte a kockázatot.  

Egy másik európai és amerikai kohorsz adatait vizsgálva a kutatók szintén hasonló eredményekre jutottak, a 4PY szintje jelentős összefüggésben állt a súlyos szív- és érrendszeri eseményekkel.

Ezek után különböző genetikai és állati modelleken végzett kísérletekkel igazolták, hogy a 4PY magas szintje fokozza egy gyulladással összefüggésben álló másik anyag(VCAM1) szintjét, ami érgyulladáshoz és idővel érelmeszesedéshez vezet.

Az alábbi ábra, amit a kutatáshoz mellékeltek jól szemlélteti a felfedezett mechanizmust:

Bár nálunk a lisztet nem dúsítják B3-vitaminnal, sok üdítőt és ételt igen, pl. energiaitalokat, reggeli müzliket, amiket rengetegen fogyasztanak napi rendszerességgel.

Mivel a tanulmányban csak olyan személyeket elemeztek, akik nem pótoltak B3-vitamint, így ezúttal is az derült ki, hogy még az étrendi bevitel is túl sok lehet, azaz ha valaki külön is pótolja (például multivitaminok vagy B-komplex formájában), akkor nyilván jóval nagyobb eséllyel fog belőle hosszú távon túl sokat bevinni.

Ez az új tanulmány megerősíti azt, hogy valószínűleg nem érdemes folyamatosan B3-vitamint pótolni, mivel szükségtelen: egyértelmű előnyét még nem sikerült kimutatni, viszont potenciálisan káros hatása is lehet.

A niacinpótlás és a szív- és érrendszeri betegségek

Bár ebben az új tanulmányban nem magát a niacinpótlás hatásait vizsgálták, a nagy dózisú niacinnal kapcsolatban már elég sok humán klinikai vizsgálatot végeztek. Míg régen előnyösnek tartották a szív- és érrendszeri kockázat csökkentése miatt, az újabb bizonyítékok alapján már nem javasolják.

A nagy dózisú niacin önmagában kedvező hatású a vérlipidek szempontjából, csökkenti az LDL koleszterin és a trigliceridek szintjét, illetve fokozza a HDL-t. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a régebbi vizsgálatokban előnyös volt, azonban amikor koleszterincsökkentő gyógyszerekkel kombinálva pótolták, már eltűnt ez a pozitív hatása, sőt olykor még negatívba is fordult.

Nézzük röviden a főbb eredményeket a nagy dózisú niacinpótlásról:

• Egy 2017-es metaanalízisben 13 vizsgálat alapján növelte a HDL koleszterin szintjét, de nem csökkentette jelentősen a szív- és érrendszeri halálozást.(6)
• Egy 2019-es metaanalízisben a régebbi vizsgálatok alapján pozitív hatású volt önmagában pótolva, míg ez a hatás megszűnt amint az újabbakat is figyelembe vették, ahol már koleszterincsökkentőkkel együtt alkalmazták.(7)
• Egy másik 2017-es metaanalízis 23 randomizált vizsgálat összevont eredménye alapján enyhén negatív hatásúnak találta a szív- és érrendszeri halálozás szempontjából, és 12%-al fokozta az egyéb okból bekövetkező halálozást.(8)
• Egy 2018-as metaanalízis alapján pedig a pótlása 10%-al fokozta a mindennemű elhalálozást.(9)
• Nem jó hír, hogy egy 2016-os metaanalízisben 11 vizsgálat alapján 34%-al nőtt a kettes típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata a nagy dózisú niacinpótlás hatására.(10)
• Szintén aggasztó, hogy a lassan felszabaduló niacin 2 klinikai vizsgálatban is jelentősen ~20-39%-kal fokozta a fertőzések kockázatát, ami arra utal, hogy a folyamatosan magas niacinszint a patogéneknek is kedvez.(11,12) Ez nem meglepő, hiszen a NAD+ a kórokozók energiatermelésében is ugyanúgy kulcsfontosságú, mint minden sejt számára (bár a vírusok számára csak közvetlenül, a gazdasejten keresztül hasznos a NAD+).
• Gyakran emésztőrendszeri és egyéb kellemetlen mellékhatásokat is okoz.

Ezek az eredmények jól illeszkednek az új kutatás megállapításához: a nagy dózisú niacinpótlás előnyei a vérlipidekre gyakorolt kedvező hatásaiból származott, de amint ezt más módon elérték, már hátrányossá vált. Illetve a vérlipidekre gyakorolt kedvező hatás is csak látszólagos volt, hiszen a kedvezőnek vélt vérzsírérték-változások nem bizonyultak annak, mivel nem csökkentették azon betegségek kockázatát, amik csökkenését a megfigyelt vérlipidérték kedvező hatásával kapcsolatban elvártak – sőt, olykor még fokozta is a kockázatukat.

Könnyen elképzelhető, hogy a most azonosított 4PY szintjének növekedése ad magyarázatot ezekre a vegyes eredményekre. A vérlipidek túl magas szintje nagyobb kockázatot jelent, amin segíthet a niacin, azonban a B3-vitamin túlzott bevitele hosszú távon szintén problémás lehet. Ha valakinél a vérlipidek eleve a normál tartományban vannak, akkor már hátrányos a B3-vitamin pótlása.

Az optimális tartomány B3-vitaminból 15-30 mg körül lehet naponta, ami az egyéb élelmiszerekkel együtt csupán napi ~10-20 dkg húst/halat jelent, attól függően, hogy az étrend még mit tartalmaz. Aki ennél jóval többet fogyaszt, annak érdemes lehet időnként pl. hetente 1 napot, havonta 3-4 napot, vagy akár évente pár hetet, hónapot beiktatni, amikor alacsonyan tartja a bevitelét. Egy korábbi szakcikk szerint hosszú távon, napi 30mg, de főleg 60mg felett a vetélés és számos más betegség kockázata megnőhet, köztük a Parkinson-kóré és különféle daganatos megbetegedéseké is.

Mi a helyzet a népszerű anti-aging kiegészítőkkel, mint az NR és NMN?

A B3-vitaminból egy NAD nevű koenzim keletkezik, ami számos kémiai reakcióhoz szükséges a szervezetünkön belül, például az energiatermeléshez és a DNS-károsodások kijavításához.

Az NAD olyan biológiai folyamatokra is hatással van, amik összefüggésben állnak az öregedéssel, a szintje pedig a kor előrehaladtával csökken. Ebből kifolyólag sokan úgy gondolják, hogy mivel a B3-vitamin pótlásával az NAD vérszintje fokozható, így általa az öregedés is lassítható.

A nikotinamid-ribozid(NR), és a nikotinamid-mononukleotid(NMN) két népszerű NAD prekurzor, amikből a niacinhoz és niacinamidhoz hasonlóan NAD alakul a szervezetünkön belül. Ezeknek a kiegészítőknek a hatékonysága elég ellentmondásos és egy külön cikk témája lesz, de nem árt tudni, hogy a pótlásuk szintén jelentősen fokozza a már említett 4PY szintjét: 250 mg NMN háromszorosára,(13) míg 1 g NR nyolcszorosára növelte azt.(14)

Azok a külföldi szakértők, akik leginkább ajánlják ezeket a kiegészítőket (pl. Dr. David Sinclair), gyakran 1-2 g közötti dózisokat javasolnak naponta, ami már jelentősen fokozza, és folyamatosan magasan tartja a 4PY szintjét. A fogyasztásuk előnyét pedig ez idáig még nem sikerült kimutatni, pedig sok vizsgálatban próbálták. Szinte mindben hatástalannak bizonyultak: a NAD-ot fokozták, de ez nem járt egyéb előnnyel.

A NAD-szint fokozásának legbiztonságosabb módja, ha nem a prekurzorait szedjük, amik a káros 4PY-t rendkívüli mértékben növelik és amelyek a patogének számára is erőforrást jelentenek, hanem egyéb módon, amik csak az egészséges sejtjeinkben indukálnak magasabb NAD-szintet. Ilyen például a rendszeres edzés.

Összefoglaló

Bár az új kutatásban nem a niacin, vagy egyéb B3-vitaminok pótlásának hatásait vizsgálták, a kutatók egy új mechanizmust fedeztek fel, ami által a túlzott bevitel problémás lehet.

Nem csupán egy összefüggést találtak, hanem igazolták is, hogy a B3-vitamin anyagcseréje során keletkező 4PY érgyulladást okoz, ami magyarázhatja a szív- és érrendszeri események fokozott kockázatát.

B3-vitaminra persze szükségünk van, de érdemes az étrendünk által biztosítani a bevitelét, ami ha elég fehérjét eszünk természetes forrásokból, akkor szinte biztosan teljesül. A folyamatos pótlása a kutatások alapján kockázatosnak tűnik, és semmilyen előnnyel nem jár, ezért érdemes kerülni.