Az általános vélemény az, hogy a K1-vitamin 100 mcg körüli bevitele elegendő a K-vitamin pótlásához, mivel ez a mennyiség biztosítja a megfelelő véralvadást. Azonban egyre nagyobb figyelmet kapnak a különböző K2-vitaminok, főleg a csontozatunk egészsége, és a szív- és érrendszeri meszesedés szempontjából. A K1-vitaminról ilyenkor nem sok szó esik, mert általában hatástalannak gondolják ezen a téren, pedig több vizsgálat során összehasonlították már a különféle K2-vitaminokkal, és sok esetben még hatásosabbnak is bizonyult azoknál.  

Miért nem tartják hatásosnak a K1-vitamint? 

Megfelelő bevitel esetén a szervezetünk képes a K1-vitamint K2 MK-4-é alakítani. Ha valaki azonban olyan gyógyszert szed, ami gátolja ezt az átalakulást, a K1-vitamin nem hatékony.  

A warfarin például egy olyan széles körben alkalmazott vérhígító gyógyszer, amit kifejezetten a K1-vitamin-gátló hatása miatt alkalmaznak.(1) Sok kutatásban, ahol a K1-vitamint vizsgálták, warfarinnal egyidőben alkalmazták, így az meggátolta a K1 hatásait. Ahol a résztvevők megfelelő dózisban kaptak K1-vitamint, és annak átalakulását nem gátolták, ott a K1-vitamin azonos vagy jobb eredményeket produkált, mint a népszerű K2-vitamin-fajták. Nézzünk egy ilyen vizsgálatot, ahol a K1-vitamint hasonlították össze K2 MK-4-gyel! 

Hogyan zajlott a vizsgálat?  

Ebben a randomizált vizsgálatban 381 posztmenopauzás, egészséges csontozatú nőn vizsgálták a különféle típusú és dózisú K-vitaminok hatásait 1 éven keresztül.(2) Az egyik csoport napi 1 mg K1-vitamint kapott napi 1 alkalommal, míg a másik csoport 15 mg K2 MK-4-et napi háromszor, összesen 45 mg-ot.  

K1-vitamin esetén ez 10-szer akkora dózis, mint a hivatalos ajánlás, de ennek ellenére akár táplálkozással is fedezhető, K2 MK-4-ből viszont ez életszerűtlenül nagy mennyiség, aminek csak töredékét tudjuk bevinni természetes módon.  

A kutatás eredményei 

Annak ellenére, hogy a K2 MK-4-et tartják felelősnek azoknak a fehérjéknek az aktiválásáért, amik a csontozatra és szív- érrendszerre jótékony hatással vannak, rendkívül meglepő eredmény született.  

A jóval alacsonyabb dózisú, sokak által hatástalannak tartott K1-vitamin hasonló mértékben aktiválta ezeket a fehérjéket, mint a nagy dózisú K2 napi háromszor alkalmazva. Ugyanakkor, amíg 1 mg K1-vitamin ugyanazt a hatást produkálta, mint 45 mg K2 MK-4, utóbbi tízszer annyiba kerül, és 45-ször akkora dózis szükséges belőle.  

Mivel a kutatás csak 1 évig tartott és normál csontozatú nőket vizsgáltak, így nem is nézték a csonttörések kockázatát. A csontsűrűségben nem történt jelentős változás, ez azonban nem jelenti azt, hogy a K-vitamin ne javítaná a csontozatot egyéb módokon: az ECKO-kísérlet során, ahol szintén posztmenopauzás nők 4 éven keresztül 5 mg K1-vitamint kaptak, a felére csökkent a csonttörések kockázata.(3)  

Mi a helyzet a K2 MK-7-tel? 

Egy 2012-es, szintén posztmenopauzás nőket vizsgáló kutatásban, mindössze 100 mikrogramm K1-vitamint hasonlítottak össze 100 mikrogramm K2 MK-7-tel.(4) A K-vitaminok mellett a résztvevők D3-vitamint és kalciumot is kaptak, kivéve az egyik kontroll csoport tagjait. Mindkét K-vitamin kiegészítése jelentősen javított a K-vitamin-szinten, és növelte a csontsűrűséget a kontroll csoportokhoz képest.  

Ez elég meglepő eredmény, hiszen ilyen alacsony dózisú K1-vitaminról nem is gondolták, hogy bármi hatása lenne a véralvadáson túl, mégis ugyanazt érte el, mint az azonos mennyiségű K2 MK-7.  

Hatásában megegyezik, árban viszont kedvezőbb 

Ha valaki nem szed olyan gyógyszereket, amelyek gátolnák az átalakulását, akkor a K1-vitamin ugyanolyan hatásos, életszerű és olcsóbb módja a K-vitamin pótlásának, mint a jóval drágább K2-vitaminok. Valószínű, hogy pont azért nem vizsgálják olyan sok esetben, mert kevésbé éri meg forgalmazni, mint a drágább, de több szempontból is hatástalanabb K2-formákat.